Breaking news
  1. Az olasz A-ligából érkezik az Olajbányász irányítója
  2. PÓR PÉTER SZAKMAI IGAZGATÓ HONLAPUNKNAK NYILATKOZOTT
  3. SZARVAS GÁBOR ÚJABB KÉT ÉVIG MARAD
  4. KÉT ÉVIG AZ OLAJBÁNYÁSZ JÁTÉKOSA MARJAN CAKARUN
  5. GASPER POTOCNIK FOLYTATHATJA A SZAKMAI MUNKÁT SZOLNOKON

OLAJ-TÖRTÉNELEM

A kosárlabda szakosztály 1959 tavaszán alakult meg. Néhány fiatal olajos dolgozó, miközben sportolási lehetőséget keresett – a kosárlabdánál kötött ki. Az alkalmi társulat Lőrincz Andor személyében kitűnő menedzserre akadt, aki jó ismerője volt a szolnoki sportéletnek, illetve a kosárlabdának. A későbbiek folyamán “külső” erősítés is érkezett a csapathoz, zömmel a szolnoki, egyetemet végzett fiatalok köréből.

1959-ben a csapat a városi bajnokságban szerepelt. A városban még egy férfi kosárlabda csapat alakult a Vörös Meteornál az NB I-es női gárda árnyékában. A két férfi együttes között komoly rivalizálás folyt, ám a Vörös Meteor férfi csapata nem bizonyult hosszú életűnek, megszűnt a szakosztály. Több játékos átkerült az Olajbányászhoz, amely így megerősödve, 1962-ben mint megyei bajnok, részt vehetett a Debrecenben rendezett osztályozón. A csapatnak nem sikerült az feljutás. A következő évben ismét a megyei bajnokságban szerepeltek, és az újabb osztályozón az NB II-ért Budapesten, a Tüzér utcában léptek pályára. Izgalmas körülmények között kerültek fel az NB II-be.

1964-ben a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságban nem tudott a magasabb osztálynak megfelelni az együttes, s a következő évben ismét a megyei baj¬nokságban játszott. 1968-ban mindkét csapat kivívta a jogot, hogy részt vegyen az NB II-ért rendezett osztályozón. Ezúttal a férfiak sikerrel vették az akadályt.

Az 1969-es NB II-es bajnokságban jól szerepelt az együttes és bentmaradt. Ebben a bajnoki évadban már itt játszott Káplár József és Werovszki Sándor is, valamint a Kunszentmártonból érkezett Kollár József.

A következő esztendőben átszervezték a bajnokságot és az addigi három csoportos NB II-t kettőre szűkítették. A megnövekedett követelményeknek már nem tudott eleget tenni az olajos gárda és kiesett a magasabb osztályból. Balogh Péter lett a csapat edzője, az ő szakmai irányításával újjáformált, megfiatalodott együttes lépett pályára az újonnan kiírt NB III-as bajnokságban. Ugyanakkor több kosárlabdázó befejezte az aktív játékot és sok tehetséges fiatal került a helyükre. A csapat biztosan nyerte a bajnokságot, így 1972-ben újra NB II-es mérkőzések voltak Szolnokon. A szakmai munkát Acsay Attila irányította, mint játékos edző. A fiatal, rutintalan csapat kiesett az NB II-ből, de már ekkor is kitűnt, hogy ez a csapat többre hivatott. 1973-ban veretlenül lettek bajnokok az NB III-ban és a következő évadban biztos bentmaradónak számítottak az NB II-ben.

Ettől kezdve nem volt kiesési gond, jó középcsapat lett az Olajbányász az NB II-ben, egészen 1979-ig. A csapat a dobogós hely megszerzését tűzte ki célul, végül is Eger mögött a második helyen végzett. 1980-ban az NB I-be való felkerülés volt a cél, ezt azonban nem érték el. Időközben az MKSZ megváltoztatta a bajnokság lebonyolítási rendjét, áttértek az őszi-tavaszi rendszerre.

Az 1980–1981-es bajnoki évadra a felkészítés szakmai munkáját Halmos István látta el. A csapat veretlenül nyerte a bajnokságot és kivívta a jogot, hogy az 1982/83-as évadban az NB I-ben szerepeljen. Sajnos búcsút is mondott a legmagasabb osztálynak, de mint a legjobb kiesőt a Magyar Kosárlabda Szövetség visszasorolta az első osztályba, mivel a Bp. Volán megszüntette NB I-es szakosztályát.

Az 1985–1986-os NB I-es bajnokság újonc csapata, az Alföldi Olajbányász, összetételében megváltozott. Táskai Gábor személyében egy 32 éves fiatal edző irányította a csapatot. Terveikben a 14. hely szerepelt, a 15-20. helyezett játszhatott a kiesés elkerüléséért. Novemberben a csapat még az 5. helyen szerepelt, de áprilisban már a kiesés ellen küzdöttek. A csapat nem bírta az idegtépő légkört, a rendkívül nagy nyomást, és végül kiesett az NB I-ből. Májusban azonban a BSE-t, aki az NB II-ből elnyerte a feljebb lépés jogát, az elnökség feloszlatta, így mint legjobb kieső, az ősztől az NB I-ben kezdhette meg a felkészülést az olajos gárda.

1986–1987-ben stabil NB I-es csapatot kívánt létrehozni a Szolnok vezetősége, és ebbe nem fért bele a régi edző személye. Új edző érkezett az akkori Jugoszláviából, a vajdasági Földi Sándor személyében, aki később több magyar egyesületnek is a vezetője lett (pl:Körmend, Szombathely, Kaposvár, Cegléd női, Dombóvár). Földi magával hozott kosárlabdázókat is Szolnokra. A cél az NB I-ben maradás volt. Az Olajbányász sokáig a harmadik-negyedik hely körül volt, de lecsúszott a végére a hatodik helyre. Már ekkor elkezdődött a Play-off rendszerű rájátszás. Márciusban sikerült a célt teljesíteni, ugyanis a Kaposvár elleni meccsen győztesen vonultak le az olajosok, így a kiesést elkerülve bebiztosították NB I-es tagságukat.

Az 1987–1988-as évadban a vezetők magasabbra helyezték azzal a lécet, hogy leigazolták az egész ország meghökkenésére az ország egyik legjobb játékosát, a sokszoros válogatott játékost, Berkics Lászlót. Volt klubja, a Bp. Honvéd megtett mindent, hogy a játékost ellehetetlenítse, végül az első meccseken nem léphetett pályára, de utána már a rohamosan gyarapodó szolnoki szurkolók legnagyobb örömére igen. A cél nem titkoltan a feljutás volt az NB I „A” csoportjába, vagyis a legfelsőbb osztályba. Az alaposan megerősödött csapat az alapszakasz negyedik helyén zárt. Ebben, és már az előző bajnokságban is Play-off rendszerű volt a bajnokság, az Olajbányász a 7-14. helyéért játszott. Nagy volt a várakozás, de nem volt elég ereje a csapatnak a feljutásra. Így a következő évet is a „B” csoportban kezdték. 1988/89-ben már hivatalosan is a feljutás volt a cél a szolnokiak számára, ami reálisan teljesíthető is volt. Minden hazai mérkőzésen garantált volt a telt ház, és a bajnokság végén, hatalmas csatában Kecskeméten a helyi csarnokot színültig megtöltő vendégszurkolók előtt kiharcolták a feljutást.

Az 1989-es bonyodalmakkal teli évad volt. Ettől az évadtól már nem Alföldi, hanem Szolnoki Olajbányász néven szerepelt az egyesület. 1989–1990 volt az első évad a legfelső ligában. A szakmai munkával, a csapat korábbi játékosát, a gárdát a legjobbak közé vezető Szalay Ferencet bízták meg. Abeljanov személyében Európa hírű játékost igazoltak le. Az első évad nem úgy sikerült ahogy azt a vezetők eltervezték, és a kiesés ellen kellett küzdeniük. A rájátszás során kiestek az első osztályból, de az Oroszlányi Bányász megszűnése miatt a két legjobb kieső (Szolnok, Sopron) osztályozón dönthették el az NB I „A”-s tagságot, ami a Szolnoknak sikerült, idegenben is legyőzve az akkori egyik legnagyobb riválist hosszabbításban.

1990–1991-ben a szolnoki kosárlabdázók felértek a csúcsra, bajnok lett az Olajbányász. Ehhez hatalmas utat kellett megtenniük Rezák László és Szalay Ferenc tanítványainak. A bajnok Szolnok jóformán egy ötössel játszotta végig a bajnokságot. Két remek külföldi: egy palánk alatt megbízható – igaz „öregedő” center, Rasid Abeljanov, egy életveszélyes magasbedobó, Andrej Tyubin. Mind a kettő játékos az akkor már megszűnőfélben lévő Szovjetunióból érkezett. Volt egy fiatal, de máris igen rutinos center Berkics, egy „rakkolós”, ám remek kezű hátvéd, Tóth Attila, és egy a csapatot szervezni, társakat kiszolgálni tudó, rutinos saját nevelésű, villámgyors irányító, Tóth Zoltán – no persze az edzőket nem számítva – ennyi kellett a Szolnoknak, hogy bajnok, a hazai mezőny legjobbja legyen.

Az 1991–1992-es szezonnak a legnagyobb vesztesége Andrej Tyubin volt, aki az Egyesült Államokba költözött. Helyette a szintén orosz Viktor Zsarkov érkezett. Az Olaj ebben az évben indult a Klubcsapatok Európa-bajnokságában, a Klubcsapatok Európa Kupájában és a Szuper Ligában is. A Klubcsapatok Európa-bajnokságában a Partizan Belgráddal játszott, ahol kettős győzelemmel a jugoszlávok jutottak tovább. A sérülésekkel teli szezonban pályaelőnyről esett ki a csapat a Körmenddel szemben és szerezte meg az ötödik helyet.

Az 1992–1993 szezon nagy reményekkel indult. Két jugoszláv játékos érkezett Stojan Ivković és Đurica Stan. A csapatkapitány Hosszú István lett, miután Tóth Zoltán abbahagyta az aktív játékot. A Korać Kupában a harmadik fordulóig jutott a csapat, miután kiesett az Olympique D’Antitbes-szel szemben. A hazai bajnokságban pályahátrányból egy botrányoktól sem mentes párharcban sikerült kivívni a továbbjutást Körmenden, miután ott kétszer is sikerült nyerni. A döntőben az esélyesebb budapesti Tungsram-Honvéd 3-0-val győzött, de így is sikeres évet tudhat maga mögött a Szolnok, az első bajnoki illetve magyar kupa ezüstérmével.

1993–1994-ben újabb „ikon” hagyta el a csapatot Berkics László személyében, aki hat évig játszott a csapatban. Első szolnoki szezonjában 29,7 pontos átlaga volt. Ez évben érkezett a csapathoz Antonio Alexe Nagyváradról. A Szuperliga alapszakaszában a második helyen végzett az Olaj, de a rájátszásban végül nem sikerült a legjobb négybe jutni. A magyar bajnokságban szintén pályaelőnyről esett ki a csapat 3-1-re a Sopron ellen. Magyar Kupában az előző évhez hasonlóan Olaj-Körmend döntő volt, ahol ismét második lett a Szolnok.

Az 1993–1994-es évadban különvált a kézilabda és a kosárlabda szakosztály, így a Szolnoki Olajbányász felvette a Szolnoki Olaj KK nevet. A csapatból távozott a csapatkapitány Hosszú István. Továbbra is az Alexe/Ivkovics légiós duóval a soraiban játszott a Szolnok. A negyeddöntőben a Paksot verték ki 3-1-gyel, de az elődöntőben a ZTE volt a jobb 3-0-val. A bronzéremért a Körmend ellen győzött az Olaj, viszonylag simán, viszont a Magyar Kupa döntőben ismét alulmaradtak az elmúlt két évhez hasonlóan. A Körmend kétszeres hosszabbítás után 95-90-re győzött.

Az 1995–1996-os bajnokságban visszatért a korábbi szolnoki játékos Radonjić Siniša ill. Stojan Ivković távozott. Alexe mellé Darko Papać érkezett második légiósként. Az alapszakaszban csak a 8. helyet szerezte meg a csapat. A hetedik helyért a szombathelyi Falco ellen sikerült nyerni 2-0-ra. Magyar kupában a legjobb 16 között esett ki a csapat.

1996–1997-ben visszatért Ivkovics és távozott Góbi. A Csepelből érkezett helyette center, Ecseri Norbert személyében. A csapat az alapszakaszban az ötödik helyen végzett 13-9-es mutatóval. A negyeddöntőben a ZTE verte ki az Olajt 3-2-vel, ahol az utolsó meccs egy halatlanul izgalmas találkozó volt 91-90-es hosszabbítás utáni végeredménnyel. A bajnokságban végül a 7. helyett sikerült megcsípniük. Magyar Kupában ismét a Körmenddel hozta össze az Olaj a sors, ahol a négy közé a vasiak jutottak.

A következő, 1997–1998-as szezonban új edző érkezett Goran Miljkovics személyében, aki Rezák Lászlót váltotta. A csapatban már magyar játékosként szerepelt Stan és Radonjics is. A csapat magját fiatal szolnokiak alkották Bódi, Boldizsár, Balogh, Mérész Csaba és a rutinos Takács Attila. Az alapszakaszban az ötödik helyet sikerült megszerezniük. A negyeddöntőben a Paksot pályahátrányból sikerült kiverni, majd következett a későbbi bajnok Albacomp, akivel szoros csatában 3-2-ben maradt alul az Olaj. A bronzérem három meccsen dőlt el és a harmadik meccset Körmenden az Olaj nyerte 85-82-re. A Magyar Kupában a 16 között esett ki a Szolnok, miután az első meccset nyerték 67-46-ra, a visszavágón 77-55 lett az eredmény a Zalaegerszeg javára.

Az 1998-as szezonban a csapat a megszűnés szélére sodródott, csőd szélén állt. Emiatt tüntetés és aláírás gyűjtés is volt a városban. Az összefogás megszületett, és megalakult a Szolnoki Olaj KK Kft. A csapatba megérkezett az első amerikai játékos, Darryl Parker is. Abban az évben a tiszai árvíz miatt Cegléden játszott néhány meccset az Olaj. Az alapszakaszban hatodik lett a csapat és Falcoval került össze, ahol 3-2-vel kiesett és végül a hetedik helyen végeztek.

Az 1999–2000-es szezon előtt, hat év után távozott Antonio Alexe. Pór Péter lett a másodedző Zoran Kmézics mellett. Az alapszakaszban másodikak lettek. A negyeddöntőben a Kaposvárt 3-1-re, majd a Falco-t 3-0-ra verte ki az Olaj. A Falco elleni meccseket ismét Cegléden kellett rendezni az árvíz miatt. A döntőben az Albacomp ellen maradtak alul 4-2-vel.

A következő bajnokságban a csapat felvette a főszponzora nevét, így a továbbiakban Mol-Szolnokként szerepeltek. Leigazolták a korábban BEK győztes Koprivica-t, de nem váltotta be a reményeket így helyette jött decemberben Bojan Lapov. A csapat indult a Korać Kupában, ahol bejutott a legjobb 32 közé, de a csoportjában végül a harmadik lett két olasz csapat mögött. Az alapszakaszban ismét a Falcoval került össze az Olaj és mivel hatodikak lettek, pályahátrányban voltak. Ennek ellenére sikerült kiverni a szombathelyieket az ötödik meccsen. Az elődöntőben a későbbi bajnok a Kaposvár csapata győzedelmeskedett és végül a negyedik helyen zárt az Olaj a Körmenddel szemben.

2001–2002-ben bevezették az úgynevezett középszakaszt, így az alapszakasz legjobb nyolc csapata még egy kört játszott egymással. A középszakaszt harmadikként kezdte az Olaj és negyedikként fejezte be. A negyeddöntőben az Albacompot verték egy öt meccses párharcban, de a döntőbe nem sikerült bejutni a Pakssal szemben. A bronzérmet végül a Falco nyerte. Magyar Kupában ismét bekerült az Olaj a legjobb négy közé. Az elődöntőben a Falcot verte ki, majd a döntőben a Paksot verték meg hazai pályán, így először nyertek Magyar Kupát.

2002-ben megérkeztek az első litván légiósok az Olajba. Rytis Vaišvila és Antanas Vilčinskas. Az edz ő Rasid Abeljanov volt, akit később váltott Pór Péter, illetve Zoran Martics. A magyar kupa négyes döntőjébe bekerült a csapat, ahol a bronzmérkőzésen egy ponttal alulmaradt a Körmenddel szemben. A bajnokságban „csak” a nyolcadik helyet sikerült elérni, ami az elmúlt tíz év leggyengébb eredménye.

2003–2004 az Olaj legsikertelenebb szezonja lett, mert abban az évben nem sikerült még a rájátszásba se jutni. Menet közben az összes légióst le kellett cserélni, amire addig még nem volt példa. Ennek ellenére is, csak a 11. helyen végzett az Olaj, amit az alsóházi rájátszásban a 10-edikre javított. Magyar kupában a másodosztályú Eger verte ki a csapatot a legjobb 16 között.

A 2004–2005-ös bajnokságban ismét a Szolnoki Olaj KK néven szerepelt a csapat. Ebben a szezonban év közben érkezett a csapathoz Dragan Alekszics. Ebben a szezonban ugyanannyiszor tudott győzni az Olaj idegenben, mint otthon, de a 18-8-as mutató csak a hatodik helyhez volt elég. A rájátszásban a 2-0-s vezetésről estek ki az Albacomp ellenében.

2005-ben jött az első dél-amerikai játékos az Olajba, a brazil Daniel Soares. Ekkor érkezett a volt orosz válogatott Igor Kuraszov, valamint Thomas Kelley is. Az eredmények elmaradása miatt légiós csere volt a télen és leigazolta a Szolnok a litván Andrius Jurkūnast és Donatas Sabaliauskast. A rájátszást éppen sikerült elcsípni, ahol a negyeddöntőben 5 meccsre kényszerítették a sokkal esélyesebb Paksot, akik már utána nem is kaptak ki a bajnokságban.

A 2006–2007-es bajnokság lett a legfényesebb a Szolnoki Olaj addigi történetében. Az előző évi csapat magját sikerült együtt tartani, majd 18-8-as mutatóval megnyerni az alapszakaszt. Először a Nyíregyházát négy meccsen, majd a Pécset öt meccsen gyűrték le. A döntőben 3-0-ra verték a Körmendet, ezzel másodjára lettek bajnokok. A Magyar Kupát is sikerült elhódítani szintén a Körmend ellen és szintén másodjára.

A következő bajnokságban próbálták együtt tartani a csapatot, de az eredmények elmaradtak az előzetes várakozástól. Az alapszakaszban a hatodik helyen végzett az együttes és egy drámai párharcban az ötödik meccsen Pécsett sikerült kiharcolni a négybe jutást. A pályaelőny az Olajhoz került, mert az elődöntő másik csapata a Körmend hetedik helyről jutott be. Az ötödik mérkőzésen egy ponttal kapott ki a Szolnok hazai pályán és ezután a bronzcsatában is alulmaradt az Albacomppal szemben.

2008-as évben új légiósokkal felálló Olajt sorban érték a vereségek és az alapszakasz felénél a 11. helyen álltak. Januárban érkezett egy új légiós trió Ronnie Ross, Ken Tutt és az első afrikai játékos Ousmane Barro személyében. Egy hosszú sikeres meneteléssel végül sikerült bejutni a rájátszásba a 7. helyen, ahol a végén zárta is a csapat a bajnokságot.

A 2009–2010 szezon előtt nagy várakozások előzték meg a csapat szereplését, mivel 50 éves volt a klub. De a sérülésekkel teletűzdelt bajnokságban csak a negyedik helyet sikerült megszerezni. A kupában nem jutott az Olaj a nyolc közé.

A 2010–2011-es évadban fellendült az Olaj játéka, a bajnokságban, valamint a kupában is elvitték az aranyérmet. A harmadik szintű európai kupasorozatban, az EuroChallenge-ben is indult a csapat, de az első csoportkörben távozni kényszerültek.

A 2011–2012-es szezonban újra elhódították a magyar kupát és megvédték bajnoki címüket. Az EuroChallenge sorozatban pedig negyeddöntőbe jutottak, amely négyes döntőjénak rendezési jogát el is nyerték, a Debreceni Főnix Csarnokkal együttműködésben. A Final Fourban 4. helyet ért el a csapat.

A 2012–2013-as bajnokságban az ABA (Adria) ligában az indult a Szolnoki Olaj, ahol 13. helyen végeztek. A magyar bajnokság alapszakaszában emiatt nem vettek részt, a középszakaszban csatlakoztak. A bajnokságban és kupában egyaránt ezüstérmet szereztek, mindkét sorozatban alulmaradva az Alba Fehérvár ellenében. A szezon közben Pór Pétert az osztrák Neno Ašćerić váltotta.

A 2013–2014-es bajnokságot Neno Ašćerić vezetőedzővel kezdték, de a gyengébb szereplés miatt decemberben a másodedző Dragan Aleksić vette át a csapat irányítását. A magyar kupát Pécsett sikerült elhódítani, illetve a bajnokságban mindössze egy vereséget szenvedett az Olaj, amivel bajnoki címet nyert ismét. Az Adria ligában a 12. helyet érték el. A EuroChallenge kupában ismét bejutottak a négy közé, ahol a bolognai Final Fourban két vereséggel a negyedik helyett szerezték meg.

A 2014–2015-ös bajnokságban immáron a második számú sorozatban, az Eurokupában indult a csapat. A hazai mérkőzéseket a Főnik Csarnokban rendezték. D csoportban 3 győzelemmel és 7 vereséggel a csoport 5. helyén végeztek, és nem jutottak a legjobb 32 csapat közé. A hazai porondon a bajnokságban és a kupában is megvédték címüket, az ABA ligában 7. helyezettek lettek.

A 2015–2016-os szezonban a csapat nem indult az ABA ligában, így újra részt vett a magyar bajnokság alapszakaszában is. A kupában ezüstérmet szereztek, a bajnokságban azonban megszerezték 7. bajnoki címüket. Az Eurokupában immáron Szolnokon játszhattak, az E csoportban 4 győzelemmel és 6 vereséggel a 4. helyen végeztek, és továbbjutottak a legjobb 32 csapat közé, ahol az N csoportban 1 győzelemmel és 5 vereséggel csoportutolsók lettek. A bajnokságot Dragan Aleksić irányításával kezdték, akit októberben váltott Pór Péter, ám januárban ismét edzőt váltott a klub, és Stojan Ivković lett a vezetőedző.

A 2016–2017-es szezonban a csapat az újonnan alakult FIBA-bajnokok ligája sorozatban indult, ahol az E csoportban vett részt. 2017 januárjában lemondott Ivković, utódja Kmézics Zorán lett.

A 2017–2018-as szezonban, immár Dragan Aleksić irányításával megnyerték a Magyar Kupát és a bajnokságot is.

2019. február 16-án a szombathelyi Falco legyőzésével megszerezték a klub nyolcadik kupagyőzelmét.